Összetéveszthetetlen festmények és legendás bajusz.

A katalán-spanyol születésű Salvador Dalí a szürrealista festészet kiemelkedő alakja. Exhibicionista magatartása és egyedi képi alkotásai a mai napig emlékezetessé teszik, míg hosszú, vékony, viaszos bajusza védjegyévé vált.

„Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”

Salvador Dalí 1904-ben született Spanyolországban, Katalóniában és kétségkívül zseni volt. És nem kizárt, hogy őrült is. Úgy festett, úgy élt, ahogy senki más. Ő volt az, aki kijelentette, hogy egyetlen Dalí-kép többet ér, mint Picasso egész életműve. Már 8 évesen műterme volt a családi ház mosókonyhájában, a madridi Szépművészeti Akadémiáról ellenben eltanácsolták, saját környezetét is zavarba hozta, s teszi ezt ma is több száz festményével, plasztikus, utánozhatatlan látásmódjával. Dalí maga volt egy korszak, egy korszak melyet ő nyitott, tetőzött be, és zárt le. A szerénység pedig egyáltalán nem tartozott a tulajdonságai közé.

„Mikor én festek, a tenger tombol.”

Dalí gyermekkora rányomta bélyegét egész személyiségére. Visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy nagyon élénken él a képzeletében születése előtti élete, és születésének pillanata. Ezekhez az eseményekhez olyan intenzív színeket is társított, mint a bíbor, a vörös, a narancssárga. Megszületését egy fényes tojásformához hasonlította, magát az eseményt pedig a „Paradicsomból való kiűzetésnek” nevezi. Elbeszélése szerint ez a paradicsomi lét „csendes, puha, szimmetrikus, kibélelt és ragacsos” volt. Későbbi alkotásaiban ezekből a vizualitásokból is merített, és így lehettek a szilárd tárgyak amorfok vagy elfolyók, mint az órák, mint az idő.

„Dalí körül minden valódi, kivéve engem.”

A legnagyobb trauma az életében azonban az volt, hogy ő saját magát csupán egy hamisítványnak értékelte. Dalínak ugyanis volt egy bátya, aki másfél éves korában elhunyt. A szüleit érthető módon nagyon megrázta ez a trauma. Gyermekük halálát követően alig több mint 9 hónappal később született meg az a Salvador Dalí, akit ma világhírű festőként tartunk számon. A kisfiú azonban csak a második Salvador Dalí volt: ő, mint egy pótlék, mint a gyász megszüntetője egyszerűen megkapta saját bátya nevét. A szülei ezzel szerették volna elfelejteni azt a keserűséget és fájdalmat, amit gyermekük elvesztése okoz. Ráadásul a kisfiút halott bátyja ruháiba öltöztették s az ő játékait is kapta meg. A szülők ezzel örökké tartó lelki traumát okoztak: Dalí saját magát csak egy másolatnak tekintette, így örök riválisa maradt saját bátyjának. Így is nőtt fel, ez az érzés mindig benne volt: az első Salvador Dalí volt az igazi, ő meg egy egyszerű hamisítvány.

„Az emberek szeretik a rejtélyt, és ezért szeretik a festményeimet.”

1925-ben nyílt első kiállítása, a következő évben pedig életében először Párizsba látogatott, ami nagy hatással volt rá. Ebben az időszakban vásárolt egy kis tanyát, ahol sok időt töltött szerelmével, Galával. Részt vett kiállítóként több tárlaton, kiadott több írást és Amerikába is ellátogatott ezekben az években. 1934-ben aztán feleségül vette Galát, akivel később 8 évig az Egyesült Államokban éltek a II. világháború idején. Hazatérésük után is folytatta alkotói munkáját még hosszú évtizedekig, melynek eredményeként több mint 1500 festmény, körülbelül 30 könyv, néhány balettszövegkönyv, számos könyvillusztráció, litográfia, színházi jelmezterv, tucatnyi szobor, sőt, Walt Disneyvel közös rajzfilm is született.

„Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.”

1982. június 10-én hunyt el felesége, Gala, akit Púbolban helyeztek örök nyugalomra. Dalí ezután átköltözött a púboli kastélyba, hogy párja közelében lehessen. I. János Károly spanyol király Dalínak a „Púbol márkija” címet adományozta. 1983-ban nagyszabású kiállításokat rendeztek a festő tiszteletére Madridban, Barcelonában és Figueres-ben. Utolsó festményei ebben az időszakban keletkeztek.

1984-ben a púboli kastélyban tűz ütött ki, melyben Dalí súlyos égési sérüléseket szenvedett. Ekkor átköltözött Figueres-be, a Múzeum Torre Galatea nevű részébe, ahol haláláig lakott. 1989. január 23-án hunyt el ebben a toronyban. Dalí nem csak életében volt rendkívül kreatív és extrém, de saját életmű kiállításáról és temetkezéséről is jó előre intézkedett. Spanyolországban, Figueres-ben kapott otthont az a ház, amelyben Dalí színháza, kiállítóterme és egyben a saját kriptája is áll. Itt saját berendezéseit, közel 1500 alkotását csodálhatják meg az idelátogatók, míg ő kriptájában a lábuk alatt nyugszik.